A cím kicsit csalóka, karantén ide vagy oda, ez a szuperanyaság egy bullshit. És ebbe most foglaltassék bele minden, hogy mindig mosolyogva olvasom a csodaszép meséket, hogy mindig friss, saját készítésű ebéd van az asztalon, hogy legalább kétnaponta eljutok sportolni, hogy lemenjenek a plusz kilók és hogy jobban érezzem magam a bőrömben.
Szerintem minden leendő anya elképzeli, milyen anya és feleség lesz. Én hagyományos családmodellben élek, de igazából tök mindegy, ahol baba csöppen a családba, ott aztán lesznek kihívások. 32 éves nőként, aki dolgozott, ment mindig mindenhova, mintha muszáj lett volna, tényleg nem volt szinte egy szabad hétvége sem, igazán rosszul érint egy olyan időszak, amikor igencsak korlátozva vannak a lehetőségei. Persze, lehet menni gyerekkel is, mint a mérgezett egér, de itt jön a kisördög és a kisangyal a vállamon: biztos ez a legjobb a gyerekemnek, ha az én igényeim miatt rángatom és nem alszik a saját ágyában, nyugodtan. Na de vegyük sorba az elvárásaimat magammal szemben:
1. Csupaderű mosoly anyuka leszek, mindig, minden körülmények között, hiszen - ami egyébként igaz is - jó életem van, normális férjem, ház, autó, stb. Egyébként is, facebook-on, instán, meg az összes manipulátor közösségi oldalon, ahol már nem vagyok fent, mosolygó, büszke anyukák jönnek szembe. Ezzel szemben én sokat sírok, mert fáradt vagyok, és az éjjeli tizedik kelésnél már én is elmormogok halkan egy "nemhiszemelbaszkit", nem tudok mosolyogva felkelni. Ha Te igen, kérlek, mondd, hogy csinálod, mire gondolsz közben! Igen, tudom, hogy a világ legtüneményesebb gyerekéhez kelek fel és tudom, neki is szar az éjszakája, de amikor már hetek óta ez megy, akkor sem tudok mosolyogni.
2. Szar éjszaka után nem mindig úgy megy a közös játék, hulla vagyok, főznöm is kéne, meg mosnom, vagy a két napja kosárban levő ruhákat összehajtanom, ja meg porszívózni is, mert kúszik az Örökmozgóm és ne zabáljon annyi koszt, mikor épp a padlót van kedve felnyalni - szó szerint. A fáradtság miatti ingerültség kihat az egész napomra és jön a lelkiismeret furdalás: szar anya vagyok, ennyit nem bírok ki.
3. Szuperegészséges kaják minden nap frissen a konyhámból. Fenéket. Próbáltam, összeveszés, kiakadás lett a vége. Pedig még el se várják tőlem, csak én magamtól. Elvégre, itthon vagyok, ez a dolgom: gyereket nevelek, főzök, vezetem a háztartást és mivel kertünk is van, néha kimegyek és a kezembe fogom a kapát vagy gazolok, vagy mittudomén. Még csak most kezdem ezt elengedni, néha igenis jó az a kajarendelés.
4. Bébiétel?? Fúú, ez maga az ördög. Ha a Te gyereked sose evett bébiételt, gratulálok! Komolyan, szuper vagy. Az egészséges, só-cukormentes babakaják híve vagyok, rengeteget főzök Neki, párolok, sütök, turmixolok, de azért néha, amikor azt se tudom, hova kapjak és elfelejtettem kivenni a fagyóból a csirkét, meg a zöldséget és basszus, már ennyit az idő, éhes a Picur, igenis felbontom azt a bébiételt!
5. Énidő, sport, ezaz. Teljesen őszintén kérdezem: hogyan, mikor?? Azt hiszem, én még egész jó vagyok, hetente 2-3 alkalommal eljutok futni, sok nem megy úgyse, fél óra. Persze egy deka nem ment le rólam, de a lelkemnek jót tesz. Általában az esti lefekvés után jutok el oda, hogy sportoljak. Viszont egyszerűen annyiszor nincs meg a motiváció, nincs erőm elindulni, gyenge vagyok. Ha vannak olyan anyukák, aki tényleg vezetik otthon a háztartást (vagyis nincs takarítónő, vagy anyuka/anyós, aki megcsinálja) és még rossz alvó is a gyereke, mondják el, hogy csinálják? Hogy tudnak elindulni mozogni, akár minden nap?!
Hirtelen, dióhéjban ennyi. Mindenki elképzeli, milyen anya lesz majd...aztán gyereke születik és szépen sorban dőlnek meg az elvek. Állandó balanszírozás az egész, honnan vegyek el, hova adjak még egy picit, hogy mindenki testi-lelki épségnek örvendjen a családban. Persze, akik már régóta ebben vannak, mondhatják, hogy "jaj, hát ez ilyen, meg ezen túlestem, nem kell úgy odalenni", amivel nincs is gond. Csak ez a rohadt társadalmi nyomás ne lenne, hogy mindenben legyél kurvajó, mert különben ejnye-bejnye.